Két generáció egy kezelőben: amikor a régi eszköz is jó, csak máshol keresik a képet
Egy vidéki rendelőben a régi kézidarabok és az új röntgen ugyanabban a rendelőben élték meg a Sidexis frissítést. Történet arról, hogy néha nem csere kell, hanem hogy mindenki ugyanabban az archívumban keressen.
Tavaly ősszel egy vidéki rendelőben olyan feladatot kaptam, amit szeretek: nem cserélni kellett mindent, hanem összehangolni a régit az újjal. A doktor tíz éve ugyanazzal a kézidarab-generációval dolgozik, de a röntgen már új, a Sidexis pedig friss verzióra ment.
A munka elején a segéd azt mondta: „Itt minden megy, csak néha furcsán.” Furcsa szó a szervizes fülében mindig riadó. Kiderült, hogy a régi intraorális szenzor még a korábbi szoftvermodulból kapott képet, az új panoráma pedig már az új Sidexis 4 archívumba ment. A recepción két mappában keresték ugyanazt a pácienst.
Nem dobtuk ki a működő eszközöket. Átállítottuk az adatáramlást, megnéztük a mentési útvonalakat, és a doktornővel végignéztük, hol mit talál majd a képernyőn. A legnagyobb öröm az volt, amikor azt mondta: „Most először értem, mi hol van.”
Sokszor nem berendezésváltás kell, hanem rend a háttérben. Én ezt tartom a legkevésbé látványos, de leginkább megkönnyítő munkának – és pont ilyen napokon érzem, hogy harminc év alatt ezért is érdemes volt ezt a szakmát választani.