Az első Sidexis telepítésem: floppylemez, pincekábel és a bizalom kezdete
Floppylemezes aktiváló kód, kábelek a pincében, és egy doktor, aki aggódott a régi felvételekért. Személyes visszaemlékezés az első Sidexis telepítésemről – arról, hol kezdődik a bizalom.
Az első Sidexis telepítésemnél még floppylemezt adtunk az aktiváló kóddal. Ma már felhőmentésről, távoli hozzáférésről és automatikus frissítésről beszélünk – de a lényeg nem változott: a rendelőnek működnie kell, amikor a beteg már a váróban ül.
Akkor egy kis budai rendelő pincéjében húztuk a kábeleket a szerver és a munkaállomások között. A doktor aggódott, hogy elvesznek-e a régi felvételek. Megálltunk, és végignéztük együtt a régi lemezt, aztán megmutattam, hova kerülnek át a képek. Nem volt drámai pillanat, csak megkönnyebbülés.
Estére ment az első felvétel. A doktor kiment a pincébe megnézni, tényleg ott van-e a kép – ma már nevethetnénk ezen, de akkor ez volt a bizonyíték. Azóta sokszor jártam ugyanennél a rendelőnél karbantartásra, és minden alkalommal eszembe jut, hogy a bizalom nem a brosúrában kezdődik, hanem ott, ahol a páciens adatai átkerülnek anélkül, hogy bármi elveszne.
Ha valaki azt kérdezi, miért csinálom ezt harminc éve, sokszor ilyen régi emlék jut eszembe. Nem a technológia miatt, hanem azért, mert minden telepítés valakinek a nyugalmáról szól.